Újra itt

Több, mint három év telt el azóta, hogy nekiláttunk az álom/otthon/építésnek bontott téglából. Talán mondanom sem kell, azóta sem unatkozunk. 
Persze még fényévekre vagyunk a megvalósulástól, de azért ha lassan is, már alakulunk. Azaz alakulgatunk. Mert hát ugye egy ház sosincs készen teljesen és nálunk azért számos egyéb akadályozó tényező is akad. Például, hogy a lehetőségeink anyagi értelemben továbbra is korlátozottak, hogy amit lehet, még mindig magunk csinálunk és leginkább az, hogy azóta már három, nagyon nagyon kicsi és nagyon, nagyon, nagyon aktív gyermek boldog és fáradt szülei vagyunk. Arról persze nem is beszélve, hogy nekik köszönhetően nem csak számos tervünket kellett átkalibrálni, de akad olyan projekt is, ami már a harmadik-negyedik fejlesztési fázison esett át - és vérzett el - általuk. 

Éppen ezért eszem ágában sem volt egyenlőre fotókat mutatni a jelenlegi állapotokról, de egy szívemnek nagyon kedves személy unszolására, úgy döntöttem, egye fene, megmutatom, hol tartunk most. Már csak okulásként is, hogy az álom/otthon/építés nem rövidtávú feladat, hanem hosszú-hosszú folyamat, amiben minden terv folyamatosan csiszolódik, alakul és velünk együtt változik.

A területeket az első terveknek megfelelő felosztásban mutatom majd be, elmesélve, mi változott azóta, mi valósult meg, mit terveztünk át és mi várható még a közeli és távoli jövőben. Ez alatt a poszt alatt folyamatosan frissítve látható majd ezen új posztok listája.

Ne felejtsétek el, hogy ezek nem katalógus fotók lesznek! Ez nem egy bemutatóház és nem referencia-anyag, hanem egy folyamatos használatban lévő, valódi, kisgyermekes otthon, ahol a praktikum és szükségletek egyenlőre sajnos minden esetben felülírják az esztétikumot és a személyes vágyainkat. Ahol rengeteg felesleges kacat van, ahol egy fénykép erejéig sem lehet rendet és tisztaságot tartani, ahol élet van és káosz. Ahol minden, de minden folyamatosan és őrült tempóban amortizálódik. De innen szép nyerni kérem szépen. 

Az előszoba - az eredeti tervek és ami lett belőle.
A dolgozó/vendégszoba - az eredeti tervek és a mai állapot. 
A konyha - az eredeti tervek és a megvalósítás. 

A költözés

Alig 10 hónappal az első falforgatás után, 2015. október 29-én végre beköltöztünk a bontott téglából újjáépült álomházikónkba. Nem volt kis feladat egyedül, egy három éves és egy négy hónapos kislurkóval. De megoldottuk és ma, a képeket nézve már szinte hihetetlen, hogy valaha így indult az életünk a Bogyós-házban. 

FIGYELEM!!! A NYUGALOM MEGZAVARÁSÁRA ERŐSEN ALKALMAS KÉPEK KÖVETKEZNEK!  Ha Ön/te költözés előtt állsz vagy tervezel ilyesmit a közeljövőben, véletlenül se nézd mvégig ezeket! Csukott szemmel tekerj az oldal aljára és csak ha igazán szeretsz kockáztatni, akkor haladj esetleg onnan a végéről, lassan, visszafelé, ameddig csak bírod! Kizárólag saját felelősségre! Ne kockáztass! Mert egy költözés TÉNYLEG ilyen. Rengeteg felesleges holmi kupacokban, teljes őskáosz, míg végül hosszú, megfeszített munka gyümölcseként minden a helyére kerül. Döbbenet. Nem szívesen csinálnám újra...

Először behalmoztunk mindent az egyes helyiségekbe:

 

 

 

Voltak, akiket kevésbé zavart a felfordulás.

Az első néhány napban, mindannyian a gyerekjátszóban aludtunk.

Majd megpróbáltunk mindennek végleges és ésszerű helyet találni. (aminek nem sikerült, annak mennie kellett.)

nappali a kanapéról

étkező a nappaliból nézve (még a térelválasztó könyvespolc előtt)

reggeli verőfény, koszos ablakok

konyhasziget

alakuló étkező, még mindig koszos ablakok

alakuló konyha

alakuló gardrób

 

nagyfürdő - még csapok és tükör nélkül

mosósarok

Hát valahonnan innen indultunk. Nagyon nagyon messze voltunk még a késztől ( ma - közel három év elteltével is nagyon messze vagyunk), de valahol el kellett kezdeni. A ház már lakható volt és mi már ebben az állapotában is örömünket leltük benne. Mert igazán a minénk volt már akkor is, minden szegletéért keményen megdolgoztunk és végre álmaink otthona kezdett már formát ölteni. 

És hogy hol tartunk azóta? Fényévekre innen, (gazdagabban még egy kisfiúval), de még így is messze a céltól. Hamarosan megmutatom!

Miből lesz a cserebogár...

Valahol ott hagytuk abba tavasszal,hogy felkerült az új tető és álltak a belső falak. Kezdett alakot ölteni az új alaprajz, de még mindig sok fantázia kellett ahhoz, hogy legalább lelki szemeink előtt lássuk, mi lesz ebből.

A szobák alapozása után, lekerültek a szükséges rétegek és a fűtéscsövek a majdani padlófűtéshez.

És elkészült az új szennyvíz-hálózat is, helyükre kerültek a csövek és a majdani lefolyók.

Ezután jöhetett a legfölső betonréteg és a helyiségek kezdtek újra "szobaszerűvé" válni:

Bekerült az első új ablak a majdani dolgozó/vendégszobára.

 Folyt a villanyszerelés:

 és a vízvezetékek végleges elhelyezése is:

az egyszer majd wc

a mosdók helye a nagyfürdőben

lefolyók a kisfürdőben

és a majdani konyhában is

Közben elkezdődött a gipszkarton burkolatok elhelyezése is és kezdett alakulni a szigetelt álmennyezet:

A konyha hátsó fala annyira hepehupás volt, hogy ez teljes egészében gipszkarton borítást kapott, olyan hátsó-szerkezettel, ami nehéz, telepakolt konyhaszekrényeket is elbír majd.

A fűtéscsövek a nagyfürdőben futottak össze, ide került a fűtés irányítóközpontja.

A majdani nappali is megkapta az egy lépcsőnyi szintkülönbséget - a térelválasztáshoz.

A régi veranda-rész ablakai viszont még maradtak.

És a ház továbbra is teljes egészében átlátható volt.

Menet közben bekerült még egy ajtónyílás a nagyfürdő és a gardrób közé is:

És a nyár végére a családunk akkori legifjabb tagja is bekukkantott az építkezésre:

Az események innen felgyorsultak és az őszi szél végre látványosabb változásokat hozott. Kikerültek a régi ablakok, és formálódott az újak helye.

 

Az új ablakokkal együtt megérkezett a vízteres kandallónk is.

És elkészült az új kéményünk:

Bekerültek az első ablakok:

A dupla teraszajtó az üvegfallal:

Végül a bejárati ajtó:

A ház végre kezdte felölteni új alakját.

Aprólékosan megterveztem a helyiségek burkolatát és kiválasztottuk, beszereztük a szükséges anyagokat.

Majd elkészült az épített zuhany és megkezdődhetett a burkolás:

És elkészült a szuper kádbeépítés is a nagyfürdőben, felkerültek a csapok és csatlakozók:

Felkerültek a konnektorok és rendeződött a "hőközpontunk":

Csempét kapott a wc is:

Majd festés után a csésze is a helyére került:

A konyha is kezdett alakulni, véglegesedett a villamos-hálozatunk is, bekerültek az ajtótokok.

Helyére került a kandalló.

És az előszoba is kezdte felvenni a végleges formáját:

A gyerekek továbbra is élvezték a felfordulást, de a kivitelezésre szánt időnk vészesen fogyott.

A költözés előtti utolsó hónapban maximális sebességre kellett kapcsolnunk. Készültek a falak:

Lekerült az étkező/konyha burkolata is:

És végre lobogni kezdett az első tűz a kandallóban:

Felkerült a konyha zöld metro-csempéje és elkezdtük beszerelni a konyhabútorokat.

 

 

A falak megkapták a végleges színűket és a háznak kezdett egész lakható formája lenni.

 Helyükre kerültek a beltéri ajtók is.

A gardróbba pedig bekerültek a szekrények.

Elkészült a gyerekszoba régi ajtó-nyílásának beépített könyvespolccá való átlényegülése is, így végre kialakult a szobák végleges struktúrája és nem lehetett többé ellátni a ház egyik végéből a másikba.

És amíg mi takarítottunk, a már-majdnem-nappaliban lezajlott az első filmes-este is.

Nem, nem állt minden készen a költözésre, de nem volt több időnk, így belevágtunk így. Nem modom, hogy később nem bántuk meg a nagy rohanást, de nem igazán volt más választásunk.
Az első rontás-bontás, falforgatás után alig 10 hónappal végre beköltöztünk.