Valóban az egyik legfontosabb helyiségünk.
Így ez került a konyhába, a pult és a felső szekrény közötti sávba, egyharmados eltolással:
A konyha a ház egyik központja - a lelke (vagy inkább a hasa), ami persze még messze van a tökéletestől és bőven van rajta további csiszolni, alakítani való- de szeretjük, rengeteget használjuk és határozottan állíthatom: jól funkcionál.
Bár őszintén szólva, én az egész nagy közös konyha/étkező(előtér/terasz)/nappali szerelmese vagyok, vagyis tulajdonképpen a ház tér-szerkezetéé, ami tökéletesen szolgálja- és kiszolgálja az igényeinket.
Persze a hely, így ötfős családként néha továbbra is szűkös (kezdem azt hinni, hogy nekünk egy üres repölőgép hangár sem lenne elég tágas), de még abszolút az élhető és szerethető kategória.
(*A saját képeink bemutatása előtt ismételten felhívnám a figyelmet, hogy ez nem egy katalógusház, hanem egy igazi 0-24 órás használatban lévő családi otthon 3 kisgyerekkel, így a fotókon gyakran felfedezhetőek kisebb-nagyobb oda nem illő részletek: egy besétáló macska, egy frissen landolt cumisüveg, vagy az éppen a tűzhelyen rotyogó vacsora - ez természetes, mi itt, így élünk.)
Az eredeti tervek fő irány-képeit megnézve, egész jól sikerült tartanunk a formát és a színvilágot:
A padló, a már említett meseszép, csokoládé színű, fa hatású GIBRALTAR taposó a Zalakerámiától.
A fal hófehér lett, így egyrészt jól elkülöníti a különböző fal szín az egyébként egy légterű konyha- és étkezőrészt, másrészt olyan mázlim volt, hogy sikerült megtalálnom az ötletelős képeken bemutatott álomszép, lime színű, spanyol metro-csempét:
A konyhaszekrény szintén használtan vett darab, amibe jobb elosztással, csinos kiegészítőkkel és egy kis fantáziával, sikerült új életet lehelni (részletesen írtam erről a terveknél). Szerkezetileg tökéletes állapotban volt, csak egy alapos tisztítás és némi átcsavarozás kellett neki és persze a pultot kellett rajta lecserélni. Az elrendezése is az eredeti tervek szerint alakult, és bár féltem tőle egy kicsit, mert nem sikerült tartani az ajánlott "munkafolyamatok"-szerinti sorrendet (hűtő, mosogató, tűzhely), ennek hátrányát egyáltalán nem érzem, pedig minden nap főzök benne. Valószínűleg ez a konyhaszigetnek köszönhető, amit bár a férjem utál, mert szerinte szűkíti a teret és "mindig útban van", szerintem éppen fordítva: mindig kéznél van, bármelyik konyhai munkafolyamatnál plusz felület vagy pult kell. Amolyan központi jolly-joker.
Ráadásul az eredeti terveimnek megfelelően a konyhasziget a két konyhaszekrényből és a hozzákapcsolt bolhapiacról mentett régi bárszekrényből áll, így a konyha felőli alacsonyabb oldala remek "rejtekhely" azoknak az egyébként nem túl esztétikus, de felettébb praktikus apróságoknak, amik jó, ha egy konyhában/háztartásban mindig kéznél vannak (olló, tisztító-törlőkendő, tűzszerszám, zacsizáró-csipeszek, újrahasznos neylonzacsik, gumicukor és persze a vitaminok - mert ha nincs a kezem ügyében, én bizony mindig elfelejtem bevenni).
A konyhapult egyébként a tervekben bemutatott ikeás dió-munkapult lett, amibe annyira beleszerettem, hogy végül a nagy-fürdő mosdópultja is ebből készült (és szerencsére még időben bevásároltam belőle, mert sajnos azóta kivették a kínálatból.)
A központi világítást az előtérnél már bemutatott, egyedi készítésű papírusz-búrás lámpák adják, amihez az ötletet egy Burger King-ben találtuk. Ezekből került három szépen sorban a konyhasziget fölé:
Az egyes konyhai funkciókhoz szükséges, irányított plusz fényt pedig a felső konyhaszekrények aljához rögzített, állítható fénysugarú, külön-külön kapcsolható, ledes pultvilágítás adja, amit a LIDL-ből szereztünk be.
A keskeny, nyitott polcokat, amik a felső szekrény-elemket kötik össze, szintén mi magunk készítettük és szereltük, ezeken tároljuk a napi használatú konyhai alapanyagokat:
A központi polcon pedig a saját készítésű fűszeres olíva-olajok mellett, a konyha színvilágához tökéletesen passzoló zöld bögrék kaptak helyet:
A felső szekrények két további nyitott polcát is igyekeztem, praktikus és esztétikus holmikkal megtölteni: a zárt, üveges szekrényben tároljuk az üvegpoharakat, a nyitottban pedig a konyhacsempe színéhez tökéletesen passzoló ikeás tányérainkat:
A mosogató a tervek szerinti két tálcás, ikeás darab, a már akkor hozzá kiválasztott ikeás keverőcsappal és egy keskeny, fém tálcás edényszárítóval:
Az eredetileg beépített hűtőt sajnos már le kellett cserélnünk, viszont mivel jelenleg hihetetlen mennyiségű gyerekrajzot kell méltóképpen reprezentálnunk, így az utódjára egyenlőre nem kerül fel a borítás: egyrészt így is jól mutat, másrészt ezen így a legszebb rajzok itt a konyhában is megjelenhetnek. Mellette, a mindent-elnyelő sarokszekrény étkező felőli oldala amolyan konyhai info-bázis lett: egy üveg mágnestábla az aktuális hegyzetekkel (és akasztóként a konyhai kötényeinknek), alatta pedig egy fém újságtartó, ahova a helyi pizzériák, kifőzdék, éttermek "házhoz szállítós" étlapjai, főzőmagazinok és az aktuális reklámújságok kerülnek.
A spejzunk tolóajtaja szintén saját gyártmány. Az ajtólap a konyhaszekrényünk éleivel megegyező színű fa bútorlapból készült, a tolószerkezetét a férjem csinálta; a "kilincse" pedig az eredeti konyhaszekrény egy olyan eleméről származik, ami gardróbszekrényként reinkarnálódott. Egyébként hihetetlenül praktikus darab: nem csak kis helyet foglal a tolóajtó-volta miatt, de szerintem sokkal egyszerűbb és gyorsabb is így ugrálni ki-be a spejzba konyhai a munka közben.
A mellette látható "ládás zöldség-gyümölcs tároló" szintén saját ötlet- férjjel közös kivitelezés, egyike a kedvenceimnek. Ennek az egyébként keskeny falfelületnek ugyanis nagyon szerettem volna valami hasznos funkciót adni, így született ezt az egyszerű, de nagyszerű megoldás.
Vettem három szép faládát, a férj készített a hátuljukra 2-2 kis fém kampószerűséget, a falra pedig 3 fém sín került, ezekre akasztjuk a kampókkal a ládákat. Így mindegyik láda levehető, mobil és nem mellesleg mindig szem előtt vannak bennük a friss gyümölcsök és zöldségek, hogy ösztönözzem vele a gyermekeimet, akiknek elég katasztrofális a hajlandósága az egészséges étkezésre. A legfelsőben ládában pedig a friss pékáru helye van, mert ennek korábban nem találtam olyan esztétikus és egyben praktikus tárolási megoldást, ami egy ötfős család szükségletét kiszolgálná.
Dekorációként, amint a fotókon is látszik retro fém- és fatáblákat, növényeket és egyéb praktikus kis tárgyakat használtam, ennyi szerintem egy konyhában bőven elég. Nincs felesleges porfogónk és amit lehet, magam készítettem, mint például ezeket a szuper egyen-tárolókat, amik jól záródó tápszeres fémdobozokból készültek egy kis táblamatrica és egy fehér kréta filc segítségével:
Egy nagyobb befőttesüveg, tetején egy pék-zsinorral átkötött zöld szalvétával praktikus diótároló, kihasználva a szekrények tetején található üres helyeket:
Az egyszerű, de szép tárgyaknak új funkciót adva pedig stílusos és hasznos kiegészítőket kapunk (ezek mindketten eredetileg bolti desszertek "poharai" voltak- az első anyaga cserép, a másodiké üveg):
Vagy például az egyik kedvenc konyhai kincsem, az az eredeti, régi, fém paprikatartó, amit még a nagymamámtól örököltem (és már lassan elmúlt 50 éves is):
Elég sok konyhai gépet használunk, így a 2x2 szabad pult-konnektor szörnyen kevésnek bizonyul, ezért ezeket a közeljövőben szeretném lecserélni duplákra (Így nem kell a csempét bolygatni és máris kétszer annyi konyhai konnektorunk lesz), de addig is feliratozással próbálom a reggeli rohanást megkönnyíteni:
A lapos felső-fiókoknak hála, van végre szuper fűszerfiókom is, közvetlenül a tűzhely mellett, amire nagyon régóta vágytam (és ezt a férjem is imádja, mert nagyon szeret főzni és fűszerezni):
És persze innen sem hiányozhatnak a saját termesztésű fűszernövényeim
(szintén befőttes üvegekben, nyakukon egy kis pék-zsinorral):
