A költözés

Alig 10 hónappal az első falforgatás után, 2015. október 29-én végre beköltöztünk a bontott téglából újjáépült álomházikónkba. Nem volt kis feladat egyedül, egy három éves és egy négy hónapos kislurkóval. De megoldottuk és ma, a képeket nézve már szinte hihetetlen, hogy valaha így indult az életünk a Bogyós-házban. 

FIGYELEM!!! A NYUGALOM MEGZAVARÁSÁRA ERŐSEN ALKALMAS KÉPEK KÖVETKEZNEK!  Ha Ön/te költözés előtt állsz vagy tervezel ilyesmit a közeljövőben, véletlenül se nézd mvégig ezeket! Csukott szemmel tekerj az oldal aljára és csak ha igazán szeretsz kockáztatni, akkor haladj esetleg onnan a végéről, lassan, visszafelé, ameddig csak bírod! Kizárólag saját felelősségre! Ne kockáztass! Mert egy költözés TÉNYLEG ilyen. Rengeteg felesleges holmi kupacokban, teljes őskáosz, míg végül hosszú, megfeszített munka gyümölcseként minden a helyére kerül. Döbbenet. Nem szívesen csinálnám újra...

Először behalmoztunk mindent az egyes helyiségekbe:

 

 

 

Voltak, akiket kevésbé zavart a felfordulás.

Az első néhány napban, mindannyian a gyerekjátszóban aludtunk.

Majd megpróbáltunk mindennek végleges és ésszerű helyet találni. (aminek nem sikerült, annak mennie kellett.)

nappali a kanapéról

étkező a nappaliból nézve (még a térelválasztó könyvespolc előtt)

reggeli verőfény, koszos ablakok

konyhasziget

alakuló étkező, még mindig koszos ablakok

alakuló konyha

alakuló gardrób

 

nagyfürdő - még csapok és tükör nélkül

mosósarok

Hát valahonnan innen indultunk. Nagyon nagyon messze voltunk még a késztől ( ma - közel három év elteltével is nagyon messze vagyunk), de valahol el kellett kezdeni. A ház már lakható volt és mi már ebben az állapotában is örömünket leltük benne. Mert igazán a minénk volt már akkor is, minden szegletéért keményen megdolgoztunk és végre álmaink otthona kezdett már formát ölteni. 

És hogy hol tartunk azóta? Fényévekre innen, (gazdagabban még egy kisfiúval), de még így is messze a céltól. Hamarosan megmutatom!