Talán ez a legeslegnagyobb falat az egész álom/otthon/építésben. Mert ugye a kertes ház lényege tulajdonképpen a kert.
Persze ebben az esetben is, a "kert", mint olyan jelentése és megjelenése a mi elképzelésink szerint egészen más, mint az általánosan elfogadott. Ezért néznek is rám nagy szemekkel, amikor valakinek a keret illető ötleteimet ecsetelem. Merthogy mifelénk, vidéki kisvárosok, hagyományos családiházas övezetében a kert és az udvar tulajdonképpen két teljesen különböző dolog, ami maximum az alábbi szigorú egységekre bontható:
A) udvar:
1. virágos(elő)kert = szigorú, szabályos alapterületű, gondosan elkerített, gazmentes, nagy gonddal művelt virágágyások
2. kocsibeálló
3. üres füves placc - rendszeresen és gondosan nyírt, szigorúan azonos szálhosszúságú és egynemű gyeppel - gyerekek számára fenntartott szaladgáló hely, max. egy darab hintával, vagy katalógusból választott fa játszótérrel
4. terasz vagy fedett kiülő
5. esetleg egy grillsütő/kertisütő/kemence
6. műanyagmedence és trambulin valamilyen hipermárketből
B) kert:
veteményes, szabályos ágyásokkal és szigorú sorba ültetett gyümölcsfákkal az udvar résztől gondosan elkerítve
Persze nincs is ezzel semmi baj, de én mégis valami teljesen másra vágyom. :) Számomra a kert nem másodállású munkahely, ahol a külső elvárásoknak kell szigorúan megfelelni, hanem egy különleges ÉLETTÉR. Egy rekreációs és pihenőhely, rengeteg meglepetéssel, friss, napsütötte terek és árnyas, rejtett zugok váltakozása, rengeteg különböző növénnyel, vízzel, pihenővel, játékkal - vagyis egy buja dzsungel, ahol el lehet bújni a világ elől, mégis minden bokor mögött varázslat vár.
Szóval nekem a KERT egyszerre udvar és kert: játszótér és pihenőhely, lélegző és élettel teli varázslatos labirintus.
Sokan ezért nem is értették, amikor évekig kutattunk a megfelelő ingatlan után, hogy nekünk fiataloknak, sok kisgyerekkel, miért fontosabb szempont a házvásárlásnál a nagy telek, mint maga a ház. De mi úgy gondoltuk, hogy a házon a fantáziánk és a pénztárcánk függvényében bármikor és bárhogyan lehet változtatni, ellenben az udvar és a telek adottsága fix, ez volt az egyetlen, amiben nem kötöttünk kompromisszumot. És végül is ez lett az álomház-alapanyag kiválasztásának fő perdöntője is - házikónkhoz ugyanis helyi szinten hatalmas, 1200 nm-es, téglalap alakú, széles és remek D- DNY-i tájolású telken fekszik. Szóval minden adott, hogy végre manifesztálódjon a fejemben már olyan régen formálódó, varázslatos kép a tökéletes álomotthon álomkertjéről.
Akkor tehát jöjjenek a képek, hogy mindez részleteiben is kicsit konkrétabbá és elképzelhetőbbé váljon.
Hangulatában valami ilyesmit képzeltem el:
Ezen belül funkcionálisan különböző - de nem elkülönülő egységekkel: kreatív játszó-térrel (ez majd egy külön posztot kap), búvóhelyekkel, leülőkkel, pancsolóhellyel, olvasósarokkal, kerti konyhával, veteményessel, fűszerkerttel, kertimozi-sarokkal, különleges hintaággyal, tűzrakóhellyel, rózsalugassal, virágos terekkel, csobogókkal és pihenő helyekkel. Megtűzdelve mindez rengeteg növénnyel, merthogy az én álomkertemben simán megférnek egymással a gyümölcsfák a díszfákkal és bokrokkal; a virágoskert a pitypangokkal; a buja gyep a lóherével.
Haladjunk most visszafelé. A telek legvégében kapott helyet a veteményesünk. Nem nagyon volt választásunk, hiszen a telkünk klasszikusan kertnek használt részét három oldalról szépen rendezett kiskertek veszik körül (összesen 5 kertszomszéd-kapcsolattal) így a dzsungeles kialakítás és az intimitás megteremtésé itt a telek végén lenne a legnehezebb. Ráadásul így az itt leválasztott kis veteményesen kívül a telek többi része, vagyis az udvar/kert egésze egy térbe kerül, így nem darabolódik tovább különböző mesterséges (el)kerítésekkel. A szabályos teret az épületeken kivűl innen már csak a természetes=növényi egységek osztják és formálják.
Leghátul tehát a veteményes. Én személy szerint ezt sem szerettem volna elszeparálni a kert többi részétől, de a tervezett kiskutyák miatt erre előbb-utóbb mindenképpen szükség lesz. A veteményes egyébként csak egy kis konyhakert, néhány sor reggeli- és leveszöldséggel, spenóttal, saláta- és hagymafélékkel, tökfélékkel, paprika és paradicsompalántákkal, egyik oldalán málna, másikon szőlőlugassal választva el kicsit a környező kertektől. Az udvar/kerthez egy szuper kis szabadföldi fűszerkerttel kapcsolódik, ahol kis bokrokban mindenféle friss felhasználású fűszerek kaptak helyet. Ezt a részt ilyen jópofa feliratokkal tervezem kicsit megbolondítani:
A szabadföldi fűszerkertbe kerülnek a strapabíróbb, időjárásállóbb fajták, de ezen kívül tervezek még egy másik mobilabb fűszerkertet is, közvetlenül a terasz és a ház szomszédságában, ahol a kényesebb, fagyérzékenyebb fajták kapnak majd helyet. Ezt a cserepek mellett ilyen vertikális kertekben gondoltam elhelyezni:
Akár raklapok felhasználásával is (csak nem virágokkal, hanem fűszernövényekkel):
A tavacskába pedig higiéniai, esztétikai és audiovizuális okból is mindenképpen kell egy kis csobogó vízesés, valami ilyesmi, csak jobban teleültetve növénnyel így egyfajta speciális sziklakertként is funkcionálhat:
A tavacskán kívül egyéb funkcionális dekorációkban is megjelenik a víz, ami nagy nyári melegben remekül frissíti a levegőt és egyszerre szórakoztatja, a gyerekeimet, a macskáinkat és engem is. Ilyen például egy stílusos, vízlépcsős szökőkút vagy egy madáritató (hiszen a madarak egyébként is szívesen látott vendégek nálunk):
Szuper víz-képviselet egy különleges kerti zuhany:
Valamint egy stílusos kerti csap is:
De az igazi nagy szerelem, és a hinta után a másik hatalmas nagy álmom - a másik privát szentélyem - a kerti pancsoló (nem véletlen, hogy skorpió az aszcendensem). Ez funkcióját tekintve tulajdonképpen egy pici medence és egy kerti kád zabigyereke (egyszer akár pezseghet is, ha ránk szakad a Nemzeti Bank), ahol lehet kicsit hosszasabban lazulni egy nehéz nap után. Nagyon fontos, hogy megteremtsük neki az intimitást, rengeteg növénnyel és árnyékolással és már lehet is venni egy forró fürdőt a meleg tavaszi estéken, vagy hűsölni egy jó könyv társaságában egy fülledt nyári délutánon:
A víz mellé persze tűz is dukál. ;) Így kell egy kis tűzrakóhely a tradicionális szalonnasütéshez:
És egy hely az egyéb kerti sütögetéshez:
Ezek valószínűleg valahol a ház végében kapnak majd helyet praktikussági okokból, de elképzelhető, hogy az egész sütögető átvándorol a fészer mellé, (persze csak ha megférnek majd a játszótérrel) mert a fészer oldalában van egy régi füstölő, ami reményeim szerint egyszer majd kerti (pizza és egyéb sütő) kemence képében születik újjá.
Kellenek még leülők és pihenők, ezek majd persze a maradék helyekre kerülnek, ahogy majd az évek során jut rájuk idő és pénz:
És praktikus pihenő/napozóágyak:
A világítás itt inkább finom és sejtelmes hangulatfényeket jelent majd:
A dekoráció pedig marad a praktikum és esztétikum vonalon számos újrahasznosított és DIY elemmel, elsősorban virágtárolásra:
Virágok tekintetében egyébként nagyon háklis és válogatós vagyok: jöhet minden, ami vadon nő: pitypang, ibolya, hóvirág, százszorszép, nefelejcs, de az ültetett, virágoskerti virágok között én nem szeretem a színes összevisszaságot. Nekem valahogy mindig a finom és egyszerű, fehér és a kék/lila virágok tetszettek, esetleg egy kis halvány rózsaszínnel itt ott megbolondítva, de az élénk, színes, rikító piros, sárga, narancs és vörös virágok valahogy nem az én világom, nem tudom őket elképzelni a kertemben. Kivételt képeznek ez alól a tulipánok és a rózsák, de ők szerencsére általában nem egyszerre nyílnak, hanem váltják egymást, így ennyi színkavalkád még éppen nem lépi át a tűréshatárom. ;) Mondjuk ilyen szép halvány rózsaszín rózsák egy egyszerű kapus rózsalugasba rendezve:
Persze az én kertemben a virágok nem sorban vagy szabályos ágyásokban kapnak helyet, hanem csoportokban, szinte véletlenszerűen, ide-oda ültetve, a kert többi részével szerves egységbe rendeződve.
A fenti elképzeléseimet azonban ideiglenesen módosították a kert már meglévő "örökölt" virágai. Semmi élőt nem bántanék, csak mert a színe vagy az elhelyezkedése nem illik az általam megálmodott képbe. Míg a falakat bűntudat nélkül pakolgatom ide-oda, addig az élő növényeket (fákat, bokrokat és virágokat) maximum átültetni vagyok hajlandó, de azt is csak akkor, ha tényleg áthidalhatatlanul zavarnak az eredeti helyükön. Így maradt például a ház főbejáratának két oldalán egy-egy virágoskertecském, ami folyamatosan bővítve, alakítva lassan majd úgyis az igényeimhez idomul. Ide kerültek például a máshonnan evakuált rózsabokrok, hagymás-virágok és terasz tervezett helyének közepén trónoló (egyébként gyönyörű) hortenziabokor is. Ide tervezek besűríteni minden "örökölt", az elképzeléseimbe nem illő, de már előttem is itt élő növényt, hogy végül ez is a kert többi részéhez illő, buja dzsungel legyen - csak virágokkal.
És a végére hagytam a hasznos és praktikus dekoráció szívemnek legkedvesebb elemét: ez pedig a kőmozaik.
Ebből lesznek ugyanis - egyszer majd - a kerti utak, amik kacskaringózva összekötik a kert különböző pontjait.
Ezek alkotják majd a szegélyeket és bújnak meg cinkosan a virágágyások között. Egyszerűen nem tudok betelni velük!
Zárásként pedig jöjjön a bonus track, egy igazi csemege, álmaim kertimozija:
Persze ebben az esetben is, a "kert", mint olyan jelentése és megjelenése a mi elképzelésink szerint egészen más, mint az általánosan elfogadott. Ezért néznek is rám nagy szemekkel, amikor valakinek a keret illető ötleteimet ecsetelem. Merthogy mifelénk, vidéki kisvárosok, hagyományos családiházas övezetében a kert és az udvar tulajdonképpen két teljesen különböző dolog, ami maximum az alábbi szigorú egységekre bontható:
A) udvar:
1. virágos(elő)kert = szigorú, szabályos alapterületű, gondosan elkerített, gazmentes, nagy gonddal művelt virágágyások
2. kocsibeálló
3. üres füves placc - rendszeresen és gondosan nyírt, szigorúan azonos szálhosszúságú és egynemű gyeppel - gyerekek számára fenntartott szaladgáló hely, max. egy darab hintával, vagy katalógusból választott fa játszótérrel
4. terasz vagy fedett kiülő
5. esetleg egy grillsütő/kertisütő/kemence
6. műanyagmedence és trambulin valamilyen hipermárketből
B) kert:
veteményes, szabályos ágyásokkal és szigorú sorba ültetett gyümölcsfákkal az udvar résztől gondosan elkerítve
Persze nincs is ezzel semmi baj, de én mégis valami teljesen másra vágyom. :) Számomra a kert nem másodállású munkahely, ahol a külső elvárásoknak kell szigorúan megfelelni, hanem egy különleges ÉLETTÉR. Egy rekreációs és pihenőhely, rengeteg meglepetéssel, friss, napsütötte terek és árnyas, rejtett zugok váltakozása, rengeteg különböző növénnyel, vízzel, pihenővel, játékkal - vagyis egy buja dzsungel, ahol el lehet bújni a világ elől, mégis minden bokor mögött varázslat vár.
Sokan ezért nem is értették, amikor évekig kutattunk a megfelelő ingatlan után, hogy nekünk fiataloknak, sok kisgyerekkel, miért fontosabb szempont a házvásárlásnál a nagy telek, mint maga a ház. De mi úgy gondoltuk, hogy a házon a fantáziánk és a pénztárcánk függvényében bármikor és bárhogyan lehet változtatni, ellenben az udvar és a telek adottsága fix, ez volt az egyetlen, amiben nem kötöttünk kompromisszumot. És végül is ez lett az álomház-alapanyag kiválasztásának fő perdöntője is - házikónkhoz ugyanis helyi szinten hatalmas, 1200 nm-es, téglalap alakú, széles és remek D- DNY-i tájolású telken fekszik. Szóval minden adott, hogy végre manifesztálódjon a fejemben már olyan régen formálódó, varázslatos kép a tökéletes álomotthon álomkertjéről.
Akkor tehát jöjjenek a képek, hogy mindez részleteiben is kicsit konkrétabbá és elképzelhetőbbé váljon.
Hangulatában valami ilyesmit képzeltem el:
Haladjunk most visszafelé. A telek legvégében kapott helyet a veteményesünk. Nem nagyon volt választásunk, hiszen a telkünk klasszikusan kertnek használt részét három oldalról szépen rendezett kiskertek veszik körül (összesen 5 kertszomszéd-kapcsolattal) így a dzsungeles kialakítás és az intimitás megteremtésé itt a telek végén lenne a legnehezebb. Ráadásul így az itt leválasztott kis veteményesen kívül a telek többi része, vagyis az udvar/kert egésze egy térbe kerül, így nem darabolódik tovább különböző mesterséges (el)kerítésekkel. A szabályos teret az épületeken kivűl innen már csak a természetes=növényi egységek osztják és formálják.
Leghátul tehát a veteményes. Én személy szerint ezt sem szerettem volna elszeparálni a kert többi részétől, de a tervezett kiskutyák miatt erre előbb-utóbb mindenképpen szükség lesz. A veteményes egyébként csak egy kis konyhakert, néhány sor reggeli- és leveszöldséggel, spenóttal, saláta- és hagymafélékkel, tökfélékkel, paprika és paradicsompalántákkal, egyik oldalán málna, másikon szőlőlugassal választva el kicsit a környező kertektől. Az udvar/kerthez egy szuper kis szabadföldi fűszerkerttel kapcsolódik, ahol kis bokrokban mindenféle friss felhasználású fűszerek kaptak helyet. Ezt a részt ilyen jópofa feliratokkal tervezem kicsit megbolondítani:
Régi nagy álmom, hogy legyen a kertben egy saját, privát kis nyugalom-szigetem, ahova el tudok menekülni akár csak pár percre vagy hosszú órákra mindennapok gondjai elől. Erre tökéletesen alkalmas lenne egy felnőtt hinta-ágy, amin ebéd után együtt sziesztázhatnánk a gyerekekkel, vagy fülledt nyári estéken bámulhatnánk a csillagokat a párommal. Valami ilyesmi lenne álmaim netovábbja:
Előnye, hogy nagy nyári napsütésben fedhető, így alkalmas akár a gyerekek kinti altatására is. De egyébként árnyasabb, eldugottabb részen tervezem elhelyezni, a kert valamelyik szélében. Az biztos hogy nagy cserjék és fák veszik majd körül, van egy csomó bodzánk és futórózsánk, valamint ennek közelében szeretném majd elhelyezni egyik-másik régi szerelmemet a selyemakácot, a japánjuhart vagy a szomorúfüzet. Ez a három fő fa hiányzik ugyanis már csak a kertünkből, a hárs, a körtefák és a többi dísz és gyümölcsfa már elhelyezésre került, szigorú összevisszaságban, amiért fogták is a fejüket az ismerőseink. Persze, mert még nehéz elképzelni, milyen lesz a végeredmény...;)
A másik fontos kert-elem számunkra a víz. Férjem és gyerekeim is igazi vízimádók, úsznak, horgásznak, pacsálnak rendületlenül.
Ezért a víz számos kerti elemben megjelenik majd: tervezünk kis csobogót, stílusos kerti csapot, madáritatót, tavacskát, pancsolót és egyszer majd egy szigorúan épített (és nem felfújható, nem fém s nem műanyag) medencét is. Persze amíg a gyerekek kicsik, addig ezek nagy része nem lenne túl biztonságos, ezért egyenlőre csak néhány apróbb, "gyerek-biztosabb" elem kerül kialakításra.
Egy pici tavacska (reményeim szerint a fenti hintaágy közelében), ami később majd bővíthető és mélyíthető, hogy fiaim és macskáim nagy favoritjai: a halacskák is beköltözhessenek hozzánk. Az biztos, hogy nagy (termés)kövekkel szeretném majd kirakni a széleket és rengeteg vízkedvelő virág kerül köré, és bele, hogy igazán élettel-teli és természetes legyen a végeredmény.
A víz mellé persze tűz is dukál. ;) Így kell egy kis tűzrakóhely a tradicionális szalonnasütéshez:
A fenti elképzeléseimet azonban ideiglenesen módosították a kert már meglévő "örökölt" virágai. Semmi élőt nem bántanék, csak mert a színe vagy az elhelyezkedése nem illik az általam megálmodott képbe. Míg a falakat bűntudat nélkül pakolgatom ide-oda, addig az élő növényeket (fákat, bokrokat és virágokat) maximum átültetni vagyok hajlandó, de azt is csak akkor, ha tényleg áthidalhatatlanul zavarnak az eredeti helyükön. Így maradt például a ház főbejáratának két oldalán egy-egy virágoskertecském, ami folyamatosan bővítve, alakítva lassan majd úgyis az igényeimhez idomul. Ide kerültek például a máshonnan evakuált rózsabokrok, hagymás-virágok és terasz tervezett helyének közepén trónoló (egyébként gyönyörű) hortenziabokor is. Ide tervezek besűríteni minden "örökölt", az elképzeléseimbe nem illő, de már előttem is itt élő növényt, hogy végül ez is a kert többi részéhez illő, buja dzsungel legyen - csak virágokkal.
És a végére hagytam a hasznos és praktikus dekoráció szívemnek legkedvesebb elemét: ez pedig a kőmozaik.
Ezek alkotják majd a szegélyeket és bújnak meg cinkosan a virágágyások között. Egyszerűen nem tudok betelni velük!
